Amit az inzulinrezisztenciáról tudni érdemes

 

November 14: a diabétesz világnapja. A Földön félmilliárd embert érint ez, Magyarországon közel egymilliót! A tendencia szerint a közeljövőben minden tizedik ember cukorbeteggé válik. Azonban kevesen tudják, hogy a 2-es típusú cukorbetegségnek van egy hosszadalmas megelőző fázisa: ez az inzulinrezisztens állapot, amelyet viszont le lehet győzni. 

A Sportkontrollban rengeteg inzulinrezisztens pácienst kezelünk, akik ugyan már tudatában vannak annak, hogy “ha nem vigyáznak, előbb-utóbb cukorbetegek lesznek“, de a körükben nagyon gyakori a fogalmi-értelmezésbeli zavar. Ez köszönhető annak, hogy az Interneten hosszú évek óta lehet olvasni a témáról, de az alapok nagyon sokszor nem tisztázottak.

1. Az inzulinrezisztencia a cukorbetegség egyik típusa: nem igaz!

Ez nem cukorbetegség, és pláne nem betegség! Ez egy elterjedt szénhidrát-anyagcserezavar. Az “inzulinrezisztencia tesztként” elhíresült OGTT (terheléses vércukor-vizsgálat) a megfigyeléseink szerint minden második embernél nem mutat normális vércukor- és/vagy inzulingörbét, de a vércukor-szint még nem jut el a kórosan magas tartományba.

Az inzulin juttatja be a cukrot a sejtjeinkbe, így tudunk mozogni, gondolkodni stb. Inzulinrezisztencia esetén, ahhoz, hogy a sejtek felvegyék a cukrot, jóval több inzulin közreműködése szükséges. Emiatt lesznek szabálytalanok a görbék 2 óra lefutása alatt a megfigyelés során, így lehet következtetni arra, hogy a szénhidrát-anyagcsere nem optimálisan működik.

2. Aki inzulinrezisztens, cukorbeteg lesz: igaz lehet! 

De nem törvényszerűen! Ez akkor következik be, ha valaki nem figyel oda az életmódjára, és a hosszú évek során csúcsra járatja az inzulint termelő hasnyálmirigyét. A mirigy előbb-utóbb feladja, nem tud többé elegendő mennyiségű inzulint előállítani, így nincs, ami szabályozza a vércukor-szintet.

Ilyenkor sem hip-hop következik be az állapot: vannak átmeneti fázisok, mint a csökkent glükóztolerancia (IGT) és a károsodott éhgyomri cukor (IFG). Ez utóbbi gyakorisága a lakosság körében csaknem 5% – minimum. Valójában ez a szám jóval nagyobb is lehet, de ehhez olvasd el az korábbi írásunkat határértéken levő éhomi vércukorszint veszélyeiről!

3. Az inzulinrezisztencia felnőttkori betegség: nem igaz!

Először is: mint írtuk fentebb, nem betegség… másodszor, olyannyira nem igaz az állítás első fele sem, hogy ki kell jelentenünk: az erre való hajlamot örököljük a felmenőinktől, másrészt már az anyaméhben kapunk egy olyan “programot” édesanyánk táplálkozása révén, ami meghatározó lesz a mi anyagcsere-működésünkre nézve.

Már a csecsemő, a gyerek is inzulinrezisztenciára van kódolva, ha nincs szerencséje – a kérdés csak az, hogy mit kap az élete során ehhez? Nyilvánvalóan sokkal jobb esélyei vannak annak a fiatalnak, aki kiegyensúlyozottan, túlzásoktól mentesen táplálkozik és rendszeresen, eleget mozog; aki jó mintát hoz otthonról.

4. Az inzulinrezisztenciát a rossz táplálkozás okozza: részben igaz!

Mondjuk úgy, hogy döntően, de nem kizárólagosan.

Mint az előbb felhívtuk rá a figyelmet, az inzulinrezisztenciára való hajlam eleve örökölt. Ez egy kapott csomag, ami ellen nem lehet mit tenni. De, és ezt fontos tisztázni: a genetika mellett az életmód sokkal nagyobb részben felelős a kialakult állapotért. Érdekesség, hogy nagyon régen, az éhínségek és a nagyon esetleges táplálékszerzés idején az inzulinrezisztens őseink előnyben voltak a többiekhez képest: a szervezetük jobban tartalékolta az energiát. Mára ez az előny hátránnyá vált, mert többet eszünk és jóval kevesebbet mozgunk, mint kellene.

Az inzulinrezisztenciát nem csak a kalória-és szénhidrátdús, rossz minőségű táplálkozás “aktiválja”, hanem a mozgáshiány, az üldögélő életmód, a halmozódó alvásdeficit, a munkahelyi stressz (vagy valamilyen tragikus életesemény), és a különféle hormonális készítmények, behatások is zavart okozhatnak (fogamzásgátló tabletta, meddőségi kezelések, olykor maga a terhesség).

Sportolóknál is megjelenhet az inzulinrezisztencia: a fiatalkori élsportból adódó extrém terhelés, a túlzott fehérjebevitel, a szteroidok használata mind befolyásolhatja a szénhidrát-anyagcsere működését.

5. Az inzulinrezisztencia megállapítható egy leletből: nem igaz! 

Bár most már ezt mondják az Interneten. Elterjedt tévhit, hogy az OGTT teszt (terheléses-vércukor vizsgálat) eredményéből meg lehet mondani, hogy valaki érintett-e vagy sem.

A labor referenciatartományok az inzulin esetén nagyon tágan vannak értelmezve, így annak értékelését mindenképp hozzáértő orvosra kellene bízni. Még a vércukor-szint megítélésénél sem egyszerű a helyzet: az éhomi vércukor-szint felső határát a laborok 5.5 mmol/l vagy 6.1 mmol/l-nál húzzák meg, mi viszont azt mondjuk, hogy ez ne legyen több, mint 4.8 mmol/l!

Ezen kívül, a lelet egy dolog: ugyanennyit nyom latba a családi és egyéni anamnézis, valamint a tünetek sora.

Családi és egyéni anamnézisre vonatkozó kérdések: 

  • családodban van-e elhízott (hasra hízó), cukorbeteg, szív-és érrendszeri betegséggel küszködő közeli rokon?
  • születéskori súlyod kevesebb-e mint 2.5 kg vagy több-e, mint 4 kg?
  • édesanyádnak volt-e terheskori cukorbetegsége? esetleg neked volt már?
  • gyerekkorodban nem voltál-e kövér, vagy épp ellenkezőleg: nagyon vékony?

 

A “hipózás” gyakori az inzulinrezisztensek körében

 

Tünetekre vonatkozó kérdések:

  • hasra szoktál hízni?
  • nem bírod a koplalást? (szédülsz tőle, rosszul leszel, azaz szoktál hipózni?-lásd a fenti ábrát stb.)
  • nem bírsz lemondani az édességről, az édes ízről?
  • az éjszakáid nem pihentetőek?
  • ha nő vagy: tapasztalsz-e a ciklusodban szabálytalanságot, nehezített teherbeesést, hajhullást, oda nem illő szőrszálakat, pattanásokat, zsíros bőrt – ezek közül többet?
  • ha férfi vagy: tapasztalsz-e pocakosodást, kopaszodást, magas vérnyomást, termékenységi problémákat – ezek közül többet?

Az OGTT teszt az esetek alig háromnegyedét szűri ki becsléseink szerint. Egy jó orvos az anamnézissel és a tünetekkel együtt értékel!

6. Ha bebizonyosodott az inzulinrezisztencia, akkor azt kezelni kell: részben igaz!

Attól függ, hogy mit értünk kezelés alatt!

Az biztos, hogy mivel progresszíven romló állapotról van szó, valamit tenni kell ellene. A hangsúly a megelőzésen van. Meg kell előzni azt, hogy a vércukor-szintek leromoljanak.

Az első és legfontosabb lépés az étrendi beállítás. Mivel az iskolában jóformán semmit nem tanítanak meg a helyes étkezésről és annak alapjairól, még a felnőttek esetében is meg kell tanítani az olyan szavak jelentését, mint szénhidrát, fehérje, zsír, étkezési ritmus… Igazság szerint, felesleges ennek rögtön egy dietetikai konzultációt szentelni, ennél jobbat találtunk ki csoportos alapozó oktatások formájában: http://mandulaliget.com/eloadasok

Ha az alapok ismertek, máris nyerő helyzetben vagy. Az élethelyzetedből, tüneteidből, céljaidból kiindulva érdemes feltenni a kérdéseket, amikre egyéni választ kaphatsz a dietetikusainknál.

A másik nagyon fontos lépés a rendszeres mozgás bevezetése a mindennapjaidba! Mi hetente legalább 3 óra sportot javasolunk. Mindenkinek a maga lehetőségei, korlátai (gondolni kell a túlsúlyra, mozgásszervi panaszokra, vagy ha éppen babát vársz vagy gondozol stb.), pénztárcája és kedve szerint kell úgy összeraknia a mozgásprogramját, hogy az hosszú távon is változatos és élvezhető legyen. Másképp hamar kifullad a lelkesedés és a kifogások győznek.

Gyógyszeres / étrendkiegészítős kezelésre akkor van szükség, ha a tünetek zavaróak, súlyosabbak, az életmódváltás önmagában nem hoz átütő eredményt illetve a kifejezetten aggasztó laborértékek okán be kell avatkozni. Ilyenkor az orvosunk inzulinérzékenyítő gyógyszereket ír fel vagy étrendkiegészítők szedését javasolja (myo-inozitol).

iratkozz fel a hírlevelünkre, ha szereted az írásainkat

ezek is érdekelhetnek

Folyó ügyeink: 5 tanács hasfájós sportolóknak

5 lehetséges ok, amiért vonszolod magad