Proteindilemma

 

(Az eredeti cikkünk a 2017 októberi Pump&Flex Magazinban jelent meg. Köszönjük a lehetőséget a cikk átvételére Buranits Ildikónak!) 

2017 augusztus 25, Ausztrália: egy 25 esztendős, kétgyermekes testépítő versenyző hölgy halálát a magas fehérjetartalmú étrendjével és túlzott mértékű protein shake fogyasztásával hozták összefüggésbe. Ez az álláspont orvosi szempontból több sebből vérzik. 

 

A hölgy egy ritka genetikai betegségben a karbamidciklus, vélhetően kifejezetten enyhe fokú zavarában szenvedett, ami a máj ammónia-anyagcseréjét (NH3) érinő életveszélyes állapot. A fehérjéket felépítő aminosavak lebontási folyamatában 6 féle enzim vesz részt.

Ezen enzimeket kódoló gének mutációjától függ, hogy mely enzim működése milyen fokban károsodik és végeredményben ez határozza meg a betegség klinikai megjelenési formáját és az állapot súlyosságát. A súlyosabb esetek már a beteg gyermek világrajövetele utáni 24 – 48 órában jelentkeznek. A nagyon enyhe esetek az érintett egyén élete során sokáig ki sem derülnek. Utóbbi esetekben azonban léteznek provokáló tényezők, amelyek a rejtett enzimhiba okozta ammónia felhalmozódását fokozhatják:

  • lázas vírusfertőzés
  • magas proteinbevitel
  • magas intenzitású fizikai aktivitás és /vagy szénhidrát-megszorított étrend
  • gyógyszerek: prednisolone, kortikoszteroidok, valproinsav.

A tünetek lehetnek: letargia, zavartság, fejfájás, hányinger – hányás, izomgyengeség, hanyatló sportteljesítmény. Szélsőséges esetben a fokozódó agyödéma mellett kóma és halál léphet fel.

Az esetet taglaló cikkben is leírják, hogy a versenyző már hetekkel a halála előtt beszámolt a családjának, hogy “furcsán” érzi magát és letargiáról panaszkodott. Összességében tehát a sportolónő egy kifejezetten enyhe enzimzavarban szenvedhetett, hiszen 25 esztendősen vélhetőleg legalább egy lázas vírusfertőzést átvészelt már az életében, szült két gyermeket és 2014-ben sikeres versenyszezont zárt le.

Ebben az esetben vélhetőleg egyszerre több külső provokáló tényező hatására alakulhatott ki egy komához vezető állapot –  ami elkerülhető lett volna, ha a tüneteinek jelentkezésekor orvosi segítséget kér…!

Mi a tanulság?

 

Sportolás előtt fel kell mérni a testi- és egészségi- adottságokat – függetlenül attól, hogy amatőr vagy profi sportolóról van-e szó!

1.Alkalmas-e a mozgásszervrendszer (csontok, izületek, izomzat) aktuális állapota a tervezett sporttevékenység kivitelezésére (genetikai adottságok, alkati lehetőségek, korábbi sérülések amelyek az előző szezonhoz viszonyítva a mozgásmintázatot gyökeresen módosítják stb.)

Aki segíthet: orthopéd szakorvos, traumatológus, sportorvos és orvosi véleményezést követően gyógytornász, manuálterapeuta

2. Alkalmas-e a szív- és érrendszer a tervezett sporttevékenység kivitelezésére.

Egy eseti EKG klinikai tünetek hiányában ritkán nyújt elegendő információt arra vonatkozóan, mennyire terhelhető a keringési rendszer, van-e rejtett ritmuszavar, szívbillentyű betegség, tágult kamrák és / vagy pitvarok, veleszületett fejlődési rendellenességek stb.

Aki segíthet: kardiológus

3. Alkalmas-e az anyagcsere és a hormonrendszer a tervezett sporttevékenység kivitelezésére.

Van-e eltérés a cirkadian ritmus alapján elvárt szénhidrátanyagcsere- és hormoneredményekben (inzlinrezisztens állapot, csökkent glükóz tolerancia, hyperkortizolizmus, hypo/hyperthyreosis, hyperprolactinaemia)?

Van-e felszívódási zavar (vas, B12 Vitamin, stb), táplálékintolerancia vagy allergia okozta speciális anyagcserehelyzet ami a makro- és mikrotápanyagok és nyomelemek – vitaminok felszívódásának befolyásolásával hat az energiaegyensúlyra és sportteljesítményre?

Cirkadian ritmushoz illesztett -e a fehérje / aminosavbevitel? Jól van-e megválasztva a fehérjeforrás (állati/növényi/kevert/designer, HD/ISO/koncentrátum , BV, egyféle/többféle, mivel kombinálva, stb)?

Mekkora a test fehérjeigénye (nemhez, életkorhoz, testösszetételhez, sportághoz, sportcélhoz, aktuális formához igazítva)?

Hogyan érjük el a sportcélokat étkezés és speciális táplálkozási célú élelmiszerek, táplálékkiegészítők segítségével?

Aki segíthet: belgyógyász – endokrinológus, dietetikus

De mi a helyzet a proteinnel?

 

Továbbra sincs egyértelmű bizonyíték egészséges egyének esetében a tartósan fennálló magas fehérjebevitel egészségkárosító hatására!

Beszűkült vesefunkció mellett élő sportolók esetében egyénre szabott fehérjebeviteli terv és rendszeres orvosi ellenőrzés szükséges, mivel egyes esetekben a vesefunkció romlásáról számoltak be kutatók…

A folytatást a Pump&Flex Magazin 2017 októberi számában olvashatod. 

(Megjegyzés: egészséges sportolók fehérjefogyasztására vonatkozó legfrisebb International Society of Sports Nutrition (ISSN) ajánlás itt érhető el.)

Cikk szerzője: dr. Breyer Helga belgyógyász, Sportkontroll

ezek is érdekelhetnek

Az ayurveda bölcselet azt mondja: feküdj le este 10-kor és kelj korán, reggel 6-kor – ezáltal a súlyproblémád megszűnik. Lehet, hogy ennek nem hiszel, de azért mégiscsak kíváncsi vagy, mi állhat e évezredes tanács mögött . Miért felelős az elégtelen alvás az elhízásért és a fokozódó szénhidrát-anyagcsere zavarért? És hogyan fordítható vissza a negatív tendencia csupán azzal, hogy többet és jobban alszunk? A nem alvás hazavágja az cukoranyagcserét Az alvásmegvonás és a romló anyagcsere közti kapcsolatot már régen bebizonyították. Egy 2012-es tanulmány leírja, hogy mit tapasztaltak 4 napon át történő alvásmegvonásnál a kísérletben résztvevőknél. 8.5 óra helyett 4 órával kevesebbet aludtak. Mi történt? Kimutathatóan a szervezetük inzulinérzékenysége 15%-kal romlott, a zsírsejteké egyenesen 30%-kal. (Itt olvashatsz róla: nnals.org/aim/article/1379773/impaired-insulin-signaling-human-adipocytes-after-experimental-sleep-restriction-randomized ) Egy másik, hollandok által végzett kísérlet még ennél is konkrétabb volt: a Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism című szaklapban megjelent eredmények szerint már egyetlen egy éjszaka folyamán történt alvásmegvonás (8 óra helyett 4 óra) 18-25%-kal csökkentette az inzulinérzékenységet! (Forrás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2890361/ ) Ennél a kísérletnél az volt az érdekes, hogy olyan 1-es típusú cukorbetegeken végezték, akik inzulinoznak; kialvatlan állapotban igazolhatóan nagyobb inzulinadagra volt szükségük ahhoz, hogy a vércukor-szintjük normál tartományban maradjon az étkezéseket követően! Ugyanez az egészséges embereknél is igazolható, tehát ha éjszaka jóval kevesebbet aludtál a kívánatosnál, már az azt követő nap folyamán magasabbra ugranak ki az inzulin- és cukorgörbéid. Viszont a laikus ember számára azonban sokkal kézzelfoghatóbb az az információ, miszerint annak az embernek, aki napokon keresztül alvásmegvonást szenved el, lelassul az alapanyagcseréje: átlagosan 300 kalóriával kevesebbet éget el a nap folyamán. Ugyanakkor legalább ennyivel többet is eszik, és ezzel el is jutottunk az „álmos ember evéssel kompenzál” jelenséghez. Éhesebb vagy álmosan Ilyenkor megborulnak a hormonjaid, rögtön több is. Ne feledd, a szervezeted nagyon érzékeny műszer! Leptinből kevesebb termelődik, aminek viszont az a feladata, hogy jelezze: a gyomor tele van. Ez egyfajta „jóllakottság”-hormon, ami szabályozó szereppel is bír: ha kevesebb van belőle, a szervezet energiafelhasználása is lassul, eközben folyton ennivaló után áhítozol. Viszont több termelődik ghrelinből, az úgynevezett „éhséghormonból”, aminek hatására az agy éhségérzetet kelt. Nő a korzitolszint is, ami stresszhormon. Ez sokkal szélesebb körben ismert, erről azt is sokan tudják, hogy ha a nap végére is magas marad a szintje, akkor az komoly elalvási nehézségeket, álmatlanságot okozhat (tehát ördögi kör indul be), az inzulinrezisztenciát fokozza – és igen, növeli az éhségérzetet… Ráadásul a megfigyelések szerint az éjjeli baglyok (akik jóval éjfél után térnek nyugovóra) nem tudják megállni az evést ebben a napszakban sem, és gyakrabban kívánnak meg magasabb zsír- és szénhidráttartalmú nassolnivalókat. Mindez a kalóriahalmozásnak kedvez. Nem nehéz kiszámolni, hogy egy akár pár hétig tartó rossz periódus után több ezer pluszkalóriát köszönhetsz a felében-harmadában átvirrasztott éjszakáknak, ami persze mind a zsírpárnáidban rakódik le. Nincs új a nap alatt Általában az életvitelünket – azaz a felvett szokásainkat – tehetjük felelőssé a rossz alvásért, hiszen mutass csak egy – nem beteg – állatot, amelyik nem tud aludni! És ezzel vissza is kanyarodtunk az ayurvéda tanácshoz, de nem kell a világ túlsó világ feléről importálni bölcsességet, elég csak dédapáinkra gondolni: még mondogatták is, hogy ők leginkább tyúkokkal feküdtek és keltek. Nyugodtan vonj párhuzamot a civilizációs ártalmak (kütyük minden mennyiségben, megsokszorozódott ingerek, felgyorsult városi élettempó, rossz minőségű ételek és mozgáshiány stb.), az elromlott alvás és a mind többeket érintő elhízás / inzulinrezisztencia vagy cukorbetegség között, mert ezek között valójában direkt ok-okozati összefüggés van. Nincs új a nap alatt…. ezek hozzák el a könnyű álmot: • az életmódváltás itt is aranyat ér: a kiegyensúlyozott vércukor-szintet biztosító, tudatosan felépített étrend és az akár mindennapos (!) mozgás, sportolás – nem hirtelen, hanem fokozatosan bevezetve – csodát művelhet az alvással • lefekvés előtt 1-2 órával (tehát legkésőbb 21h körül) már lassíts: kapcsold ki a kütyüket, zárd ki a külvilágot, tompítsd a fényeket, és felejtsd el az edzést (maximum könnyű, rövid séta jöhet szóba) • közvetlenül lefekvés előtt érdemes utóvacsorázni (ha inzulinrezisztens vagy sportoló vagy), hogy elkerüld az éjszakai hypoglikémiát, ami szintén rontja az alvásminőséget (az utóvacsora egy kevés lassan felszívódó szénhidrát legyen, fehérjével) • a szoba ideális hőmérséklete 20 fok alatt van alváskor! • javasoljuk a melatonin szedését, amely egyébként sokkal többet tud az alvásszabályozásnál (olvass róla itt) • vannak egyéb természetes nyugtató hatású szerek (komló, citromfű, valeriana stb.), amelyek szintén segíthetnek • ha mindezek

Szuperhatékony és természetes: az inozit